Közel öt héten át tartó intenzív bombázás, amely megbénította az iraki légvédelmet, kommunikációt és az infrastruktúrát. Itt mutatkoztak be tömegesen a „lopakodó” (F-117) repülőgépek és a precíziós irányítású bombák.
A (Operation Desert Storm) az 1990–1991-es öbölháború döntő katonai szakasza volt, amely megváltoztatta a modern hadviselésről alkotott elképzeléseinket. Ez volt az első olyan konfliktus, ahol a csúcstechnológia, a precíziós fegyverek és a média valós idejű jelenléte meghatározó szerepet játszott. 1. Stratégiai és geopolitikai háttér Konfliktus: Sivatagi vihar
A háború február 28-án ért véget Kuvait felszabadításával. Bár a katonai győzelem egyértelmű volt, Szaddám Huszein hatalmon maradt, ami megalapozta a 2003-as későbbi iraki háborút. A konfliktus után az Egyesült Államok egyedüli globális katonai szuperhatalomként pozicionálta magát a hidegháború lezárultával. Közel öt héten át tartó intenzív bombázás, amely
A "100 órás háborúnak" is nevezett szakasz során a koalíciós erők elsöprő gyorsasággal törtek előre. Az iraki hadsereg – bár létszámban jelentős volt – képtelen volt ellenállni a korszerű páncélosoknak és a légitámogatásnak. 3. "Deep Content": Hadászati forradalom és technológia Ez volt az első olyan konfliktus, ahol a
Az érzékelők, a GPS-alapú navigáció és a valós idejű adatátvitel lehetővé tette az éjszakai harcot és a sivatagi navigációt, ami korábban szinte lehetetlen volt.
1990. augusztusától 1991. januárjáig tartó védekezési és csapatösszevonási szakasz, melynek fő célja Szaúd-Arábia védelme és a koalíciós erők felvonultatása volt.
A katonai beavatkozás rendkívül gyors és precíz volt, köszönhetően az USA vezette 34 országos koalíciónak: